Mint kormos üvegen a láng napot,
úgy nézlek olykor dühöm üvegén -
Ím, végre lényegedbe láthatok,
te: gyötrő tűz is, nem csak tünde fény.
Nem, nem vagy az a kristályfényű nap,
mely cirógat csak, s kápráztat, vakít:
korongodon vad lángok izzanak,
s döbbenten látom tükröd foltjait.
Gyötörsz, tűznyelved lelkemig lobog,
kibírhatatlan vagy mégis csodás.
Szemedbe mondva ezt, nem vádolok,
hiszen csak így teljes a látomás!
A napból másnak annyi is elég,
ha sugarait érzi melegen -
de nem úgy nékem! Én leglényegét,
mindennek a fókuszát keresem!
"A látni vágyó napba nem tekint"
- ilyen bölcsesség nem nekem való!
Hadd lássalak csak, újra és megint,
hadd váljon ketté káprázat s való! -
Ne bánd tehát a kormos üvegem,
igaz valód mutasd meg, nem árt.
Napom, nyaram, világom, kedvesem,
korom lepi szemem, de lát, de lát!
(1935)
úgy nézlek olykor dühöm üvegén -
Ím, végre lényegedbe láthatok,
te: gyötrő tűz is, nem csak tünde fény.
Nem, nem vagy az a kristályfényű nap,
mely cirógat csak, s kápráztat, vakít:
korongodon vad lángok izzanak,
s döbbenten látom tükröd foltjait.
Gyötörsz, tűznyelved lelkemig lobog,
kibírhatatlan vagy mégis csodás.
Szemedbe mondva ezt, nem vádolok,
hiszen csak így teljes a látomás!
A napból másnak annyi is elég,
ha sugarait érzi melegen -
de nem úgy nékem! Én leglényegét,
mindennek a fókuszát keresem!
"A látni vágyó napba nem tekint"
- ilyen bölcsesség nem nekem való!
Hadd lássalak csak, újra és megint,
hadd váljon ketté káprázat s való! -
Ne bánd tehát a kormos üvegem,
igaz valód mutasd meg, nem árt.
Napom, nyaram, világom, kedvesem,
korom lepi szemem, de lát, de lát!
(1935)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése