Kiss Jenő: Múló nyár ege

Ritkulnak a levelek,
már látszik jól az ég,
te állsz, én meg heverek,
s nézzük, hogyan szendereg
a zöld között a kék.
Könnyű szemünk ott futkos
a múló nyár egén,
te azt mondod: be magos!
én azt mondom: be mély!

Most rám pillantasz hirtelen,
én pedig tereád -
Mért csodálkozol ezen?
Igazunk van, kedvesem,
igazunk egyaránt.
Csak feküdj hanyatt a rossz
pokrócra, ahogy én,
s meglásd: ami úgy magos,
az innen nézve mély.

(1937)