Palotai Boris: A tündérkérdés

- Mondd...milyenek a tündérek? - kérdi tőlem Panni.

- Szépek - mondom gyorsan, mert örülök, ha végre valamire válaszolni tudok.

- Csak szépeket vesznek fel tündéreknek?

- A tündéreket nem veszik fel. A tündérek...hm...szóval...a tündérek szépek és jók. Főleg jók. Csak az lehet tündér, aki nagyon jó.

Ezen egy kicsit elgondolkodik. - Felvételi vizsgát kell tenniük?

Próbáltam másra terelni a szót, de ő visszakanyarodik a tündérkérdésre.

- És mit csinálnak egész nap?

- Táncolnak - mondom bizonytalanul.

- Népi táncosok?

- Jaj, dehogy! Mondom, hogy tündérek. A harmatos réten táncolnak... - idéztem az idevonatkozó tündér-irodalomból. - Teljesítik az emberek kívánságait. Rendszerint három kívánságot teljesítenek - hadartam boldogan, de Panni közbevágott.

- Kinek a kívánságát teljesítik?

- Aki becsületes, szorgalmas, jól végzi a munkáját.

- Minek annak tündér?

Ebben tökéletesen igaza volt. A tündérnek viszont mégis az a dolga, hogy kívánságokat teljesítsen. Azért tündér! Biztos olyan kívánságokkal bízták meg, amire különben nincs keret...illetve...

- Nézd, Pannikám, a mesében az úgy van...a mesében minden lehetséges. A mesében békából délceg királyfit varázsolnak, öreg favágóból csodálatos, aranyhajú fiatal lányt. És így tovább...

- Értem - bólintott Panni, s egy darabig hallgat. Valamin töri a fejét. - Az űrhajózást is értem - szólalt meg végre. - Miért ne érteném a tündéreket?

Na ugye...okos kislány. Én, sajnos, nem értem az űrhajózást. Akkor már inkább a tündérek...

- Lehet telefonálni a tündéreknek, hogy menjenek ide vagy oda?

- Nem lehet! - jelentettem ki határozottan.

- Biztosan új házban laknak, ahol még nincsenek kábelek - mondja Panni, és töprengő ráncocska jelenik meg a homlokán. - Csak azt nem értem, ha varázsolni tudnak, miért nem varázsolnak telefont a házba! - Kis idő múlva megkérdi: - Motorbiciklijük sincs?

- Nincs. Sose hallottam motorbiciklis tündérről.

- Pedig jó lenne nekik motorbicikli. Hogy gyorsabban intézhessék el az emberek kívánságait.

Ebben is van némi igazság. De a mese törvényei nem tűrik, hogy a technika vívmányaival segítsék elő az ügyvitelt. Ez már így van. Az Óperencián túl akármilyen kis csoda többet ér egy Wartburg kocsinál vagy egy földkotrógépnél.

Vesztemre Panni újabb kérdést szegez mellemnek. - Sok fizetést kapnak a tündérek?

- A tündérek nem kapnak fizetést.

- De hiszen dolgoznak! - mondja mérgesen. - Mindenki kap fizetést, aki dolgozik. - S úgy néz rám, mintha kizsákmányolnánk a tündéreket.

- Az nem olyan...hogy is mondjam csak...nem olyan rendes munka, Pannikám...- Hogyan magyarázzam meg a tündérek funkcióját? - Azt mégsem mondhatom, hogy társadalmi munkában varázsolnak békából királyfit, favágóból csodálatos aranyhajú lányt, s teljesítenek kívánságokat, melyekhez legalábbis a Tanács hozzájárulása szükséges...

Panni csalódottan pislog. - De hiszen annyi dolga van egy tündérnek! - mondja, s a füle is ég a felháborodástól, amint sorolja: - Megkeresi a becsületes embereket. Levizsgáztatja őket mindenféle találós kérdésekből. S még csak aztán jön a varázslat! - Szemrehányó pillantással mér végig. - Ezért nem jár fizetés?

- Hát...Pannikám...Illetékes helyen megérdeklődöm, milyen álláspontot foglalunk el ebben a tündérkérdésben. Remélem, megnyugtató választ kapok. A mese is megmarad, és a tündérek megélhetését is rendezik. Talán nyugdíjat is sikerül kiharcolni részükre...