Zörgő, halott virág a könyvben,árva, bús és illattalan,
emléked hogy rajzik köröttem
gazdagon és talányosan!
Meddig voltál friss tavasz, élet?
S kit ékesítettél vele?
Ismerem azt, aki letépett?
Vajon miért rejtett ide?
Üdvözítő találkozások
vagy nehéz kínok őre vagy?
Völgyi magányt idézel, álmot?
Nagy csöndet árnyas fák alatt?
S az a nő, az a férfi: hol van?
Megnyugodtak s élnek tovább?
Vagy tönkrementek, régen, ifjan,
mint te, szegény, halott virág?
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése