Erdélyi József: Menekülő nyár

Nini, hogy menekül a nyár, -
hogy kúszik, hogy kapaszkodik
az ebszőlő, mint valami
halálfélő zöldbőrű gyík,
melynek nem látni csak nyomát:
a sok-sok ujjas levelet,
mit vérbe mártanak a hűs,
kegyetlen őszi reggelek...

Nini, hogy menekül a nyár!
Nap-nap után a vérnyomok
hogy szaporodnak! Vérzenek
tőlük a sziklák, a romok,
s hogy válik, hull le, tűnik el
nyoma is: a piros levél,
s marad a szőlő, mint fürttéfagyott
fekete könny, fekete vér...