Adam Mickiewicz: Találkozás a csalitban

"Te jársz itt éji órán?" -"Rossz helyre vitt utam.
Az erdőben a holdfény oly téveteg sütött.
"S mondd, vágyódtál utánam?" - "Sok ábrándom között
gondolhatnék e másra, te szép hálátalan?"

"Lábad, kezed becézném, csókolnám boldogan.
Remegsz? Miért? - "Ki tudja, a láptól rémülök,
ha vadmadár kiáltoz, ha falevél zörög,
vagy mert bünösnek érzem így melletted magam."

"Tekints fel homlokomra, ily nyugodalmasan
nézhetnék-é, ha gyáván a bűnre készülök?
S hogy melléd telepedtem, nagy vétek-é, Uram?"

"Jó, távolabb húzódom, némuljon el szavam,
s bár csöndesen enyelgünk, én mégis örülök,
mint földi angyalomnak, ki már a mennyben van."

/Ford.: Fodor András/