Berzsenyi Dániel: Magányosság

Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó szent Egyedülvalóság!
S szívemet békés kebeledbe inti
Mágusi vessződ.

A világ lármás vigadó-helyéről,
Mint az elfáradt utazó, pihegve
Térek ernyődhöz, s fejemet lehajtom
Lágy mohaidra.

Itt vagyon bátor menedéklakása
A szabadságnak s nemes érzeménynek:
Itt nem aggathat rabigát reájok
A buta köznép.

Itt fakad laurus-koszorúja minden
Bölcsnek és minden magasabb daloknak.
Itt az ártatlan szerelem s vidámság
Zöld amarantja.

Légy, Magányosság! vezetőm s barátom.
Csendes ernyődhöz sietek nyugodni.
Itt nem lelem Plátót, Xenophont s Ilissus
Myrtusa berkét.

Téged óhajtalak, ha szemembe' reszket
Bánatos lelkem kiütő panasza:
Téged a legszebb fiatalka édes
Oldala mellett.