Berzsenyi Dániel: A reggel

Nézd, a napnak derülő sugára
Mint ébreszti a természetet,
Mint önt új bájt a virág fodrára
S mint zendíti a zöld ligetet.

Nézd, új öröm s újult életerő
Száll hegyekre, száll most völgyekre,
Csak az örök homályban heverő
Bagoly siet bús rejtekhelyre.

Nem mosolyog néki a szép reggel,
Sem az élet harmóniája:
Kedbesb néki a szomorú éjjel,
Mint az egek dicső pompája.

Így van minden! változhatlan renddel
Ki van szabva életünk pályája:
Egyik rokon a félistenekkel,
A másiknak por a hazája.

A rab lelkek örök setétségben
Bolyongnak a denevérekkel:
Nem nézhetnek a dicső napfénybe
Örök éjhez szokott szemekkel.

A nagy lélek önként az aetherben
Héjáztatja szabad szárnyait,
Nem tartja itt fogva porkötélben
Az égi tűz nemes lángjait.

Nem tébolyog gót épületeken
Az éjjeli vak madarakkal:
Feljebb evez a nagy Álpeseken
A nap felé úszó sasokkal.