Mikor a lég megfényesül köröttem:
gyönyörűsége éled a világnak,
a tiszta forrásból a víz kiszökken
s a pompázó, virágos rétre árad.
Fújja az édes verseket erősen
fák ágain a megpezsdült madárhad,
felgyúl a boldog láng a szeretőkben,
kik szép napokra oly régóta várnak!
Én meg csak csüggedek, gyötör az élet,
másokkal vigadozni semmi kedvem,
bánkódom hölgyem büszkesége végett,
mert nem lehet szolgálnom őt s szeretnem.
Nem örvendek a mások örömének
s a zsendülés csak búval tölt el engem.
/Ford.: Baranyi Ferenc/
gyönyörűsége éled a világnak,
a tiszta forrásból a víz kiszökken
s a pompázó, virágos rétre árad.
Fújja az édes verseket erősen
fák ágain a megpezsdült madárhad,
felgyúl a boldog láng a szeretőkben,
kik szép napokra oly régóta várnak!
Én meg csak csüggedek, gyötör az élet,
másokkal vigadozni semmi kedvem,
bánkódom hölgyem büszkesége végett,
mert nem lehet szolgálnom őt s szeretnem.
Nem örvendek a mások örömének
s a zsendülés csak búval tölt el engem.
/Ford.: Baranyi Ferenc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése