Conrad Ferdinand Meyer: Tavaszi utazás

A napfény egyre tüzesebb,
dagad a tó, megtört a jég,
vitorla szántja a vizet,
szivem vitorla-lázban ég.

Kárhozott vándor mind, aki
ifjuságáról lemaradt,
mihelyt megint friss fény veri,
mihelyt megint sziszeg a hab.

Kín az eljátszott ifjuság
s örökké hivnak kincsei,
a szív lesi a tavaszát,
csak azt lesi, csak azt lesi!

És bár a hajam már havas,
szívem, noha rajta az éj,
ha kék a hullám, a tavaszt
keresni ma is útra kél.

/Ford.: Szabó Lőrinc/