Erdélyi József: Szél

Sötét éjjel egy tücsök sem
hegedül,
én virrasztok a szobában
egyedül,
hallgatom, hogy húz-von a szél,
odakünn,
gyászos nótát egy fekete
hegedűn.

Zúg-búg a szél a fekete
éjszakán,
mint valami elátkozott,
bús cigány,
fel-felsóhajt, el-elhalkul,
meg nem áll,
egész éjjel kóborog és
muzsikál.

Húzzad-vonjad, szél barátom,
hallgatom,
nekem is van elég búm és
bánatom.
Húzd el azt is, a tiéddel
vegyesen,
hogy ne értse a világon
senkisem...