Ült a pusztában Mohamed,
s várta, hogy megmozdul a hegy.
Megindul a távoli hegy,
s egyenest őhozzá megy.
Letérdel, mint egy teve,
s szól: ülj fel, Isten embere!...
Ült a sík pusztán Mohamed,
s állt rendületlenül a hegy,
mint közömbös, kőszívű rab...
Észbe kapott a bölcs arab.
Felkelt és ment a hegy iránt:
a hegy csúcsáig meg sem állt.
S felvette őt, mint egy teve,
a hegy és - megindult vele...
s várta, hogy megmozdul a hegy.
Megindul a távoli hegy,
s egyenest őhozzá megy.
Letérdel, mint egy teve,
s szól: ülj fel, Isten embere!...
Ült a sík pusztán Mohamed,
s állt rendületlenül a hegy,
mint közömbös, kőszívű rab...
Észbe kapott a bölcs arab.
Felkelt és ment a hegy iránt:
a hegy csúcsáig meg sem állt.
S felvette őt, mint egy teve,
a hegy és - megindult vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése