2009. szeptember 1., kedd

Erdélyi József: Mohamed

Ült a pusztában Mohamed,
s várta, hogy megmozdul a hegy.

Megindul a távoli hegy,
s egyenest őhozzá megy.

Letérdel, mint egy teve,
s szól: ülj fel, Isten embere!...

Ült a sík pusztán Mohamed,
s állt rendületlenül a hegy,

mint közömbös, kőszívű rab...
Észbe kapott a bölcs arab.

Felkelt és ment a hegy iránt:
a hegy csúcsáig meg sem állt.

S felvette őt, mint egy teve,
a hegy és - megindult vele...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5