Fjodor Tyutcsev: Mikor erőnk már roskatag

Mikor erőnk már roskatag,
és régi színeink fakúlnak,
s házunkból, őslakosokat,
új, friss jövevények kitúrnak,

szabadíts meg, jó szellem, a
bosszúságtól: ne marja méreg
szivünket s vád s dac bánata,
amiért cserbenhagyott az élet:

ments meg attól, hogy gyűlölet
rágjon, ha a föld másnak ünnep,
és helyünkön a terített
asztalnál más vendégek ülnek:

attól, hogy öljön az epe,
amiért nem minket visz a csónak,
s másoké a ma szerepe,
s íme, mások a hivatottak:

mindentől, ami fájva bújt,
s még fájóbban tör ki a mélyből,
s öreg vágynál is szomorúbb:
az öreges kötekedéstől!

/Ford.: Szabó Lőrinc/