A jéghideg kriptából ahová eltemettek,
átviszlek majd a langyos napsütötte földbe, drágám.
Az emberek nem sejtik, hogy el nem engedhetlek,
s együtt kell, hogy aludjunk, ugyanazon a párnán.
A napsütte talajba temetlek el majd, szívem,
mint anya teszi ágyba fiát, kit őriz s megvéd,
s a föld, akár a bölcső, körülölel szelíden,
ahogy rácsos ágy tartja az alvó kisded testét.
A föld porával hintlek meg s elhervadt rózsákkal,
ki maroknyi por lettél a holdfény kék porában,
és otthagylak dalolva, hogy bosszúm milyen édes,
mert elfogtalak végre, enyém lettél, szerelmem,
és nyughatsz már a mélyben, a titokban, a csendben,
ahol más asszony többé nem kaparint meg téged.
/Ford.: Faludy György/
átviszlek majd a langyos napsütötte földbe, drágám.
Az emberek nem sejtik, hogy el nem engedhetlek,
s együtt kell, hogy aludjunk, ugyanazon a párnán.
A napsütte talajba temetlek el majd, szívem,
mint anya teszi ágyba fiát, kit őriz s megvéd,
s a föld, akár a bölcső, körülölel szelíden,
ahogy rácsos ágy tartja az alvó kisded testét.
A föld porával hintlek meg s elhervadt rózsákkal,
ki maroknyi por lettél a holdfény kék porában,
és otthagylak dalolva, hogy bosszúm milyen édes,
mert elfogtalak végre, enyém lettél, szerelmem,
és nyughatsz már a mélyben, a titokban, a csendben,
ahol más asszony többé nem kaparint meg téged.
/Ford.: Faludy György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése