2009. szeptember 28., hétfő

Gabriela Mistral: A jéghideg kriptából...

A jéghideg kriptából ahová eltemettek,
átviszlek majd a langyos napsütötte földbe, drágám.
Az emberek nem sejtik, hogy el nem engedhetlek,
s együtt kell, hogy aludjunk, ugyanazon a párnán.

A napsütte talajba temetlek el majd, szívem,
mint anya teszi ágyba fiát, kit őriz s megvéd,
s a föld, akár a bölcső, körülölel szelíden,
ahogy rácsos ágy tartja az alvó kisded testét.

A föld porával hintlek meg s elhervadt rózsákkal,
ki maroknyi por lettél a holdfény kék porában,
és otthagylak dalolva, hogy bosszúm milyen édes,

mert elfogtalak végre, enyém lettél, szerelmem,
és nyughatsz már a mélyben, a titokban, a csendben,
ahol más asszony többé nem kaparint meg téged.

/Ford.: Faludy György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5