A kacsa vízparton totyogott, és folyton járt a szája. Folyton azt locsogta:
Sáp! Sáp! Sáp!
Tudd meg hát:
párja nincsen a kacsának,
többet tud, mint bármily állat!
S ahogy abbahagyta, kezdte elölről:
- Sáp, sáp! sáp! Tudd meg hát...
Volt a közelben egy bozót: ott hűsölt egy bokor tövében a kígyó. Hallgatta, hallgatta a locsogást, ügyet sem vetett az ostoba kacsára.
A kacsa olyan kifogyhatatlanul locsogott, hogy végül is felbosszantotta a kígyót.
- Ebből elegem volt! - mondta: nagy sziszegve elősiklott a bokor alól, és rákiáltott a kacsára: - Mit fecsegsz, te buta! - A kacsa meg:
Sáp! sáp! sáp!
Tudd meg hát:
párja nincsen a kacsának,
többet tud, mint bármely állat!
- Bolond vagy - mondta a kígyó. - Miért tudnál te többet, mint bármilyen más állat?
- Azért - felelte a kacsa -, mert én egyformán otthon vagyok földön és vízben és égben. Ha kifáraszt a járkálás, vízre szállok, ott úszkálok: ha eluntam az úszást, de járkálni sem akarok, kiterjesztem szárnyamat szépen, s hipp-hopp! - ott repülök máris a levegőégben! Éppen ezért:
Sáp! sáp! sáp!
Tudd meg hát:
párja nincsen a kacsának,
többet tud, mint bármily állat!
A kígyó szisszentett, ami kígyóéknál olyasmi, mint embereknél a gúnyos nevetés, és így szólt:
- Már a hencegésedből nyilvánvaló, hogy ostoba vagy: mert csak az ostoba henceg: az okosság mindig együtt jár a szerénységgel. Az pedig, amivel a hencegésedet megvédted, csak még nyilvánvalóbban mutatja a butaságodat. Mit érsz vele, hogy annyi mindenhez értesz? Tudsz a földön totyogni, de a szarvas ezerszer fürgébben szalad nálad. Tudsz a vízben úszkálni, de a legkisebb hal is ezerszer ügyesebben úszik nálad. Végül a levegőben is tudsz egy-két szárnycsapást tenni, de repülni egy veréb is jobban tud, mint te, hogy a sasról ne is beszéljünk! Jegyezd meg hát: többet ér egy dologhoz igazán jól érteni, mint sokhoz rosszul.
Sáp! Sáp! Sáp!
Tudd meg hát:
párja nincsen a kacsának,
többet tud, mint bármily állat!
S ahogy abbahagyta, kezdte elölről:
- Sáp, sáp! sáp! Tudd meg hát...
Volt a közelben egy bozót: ott hűsölt egy bokor tövében a kígyó. Hallgatta, hallgatta a locsogást, ügyet sem vetett az ostoba kacsára.
A kacsa olyan kifogyhatatlanul locsogott, hogy végül is felbosszantotta a kígyót.
- Ebből elegem volt! - mondta: nagy sziszegve elősiklott a bokor alól, és rákiáltott a kacsára: - Mit fecsegsz, te buta! - A kacsa meg:
Sáp! sáp! sáp!
Tudd meg hát:
párja nincsen a kacsának,
többet tud, mint bármely állat!
- Bolond vagy - mondta a kígyó. - Miért tudnál te többet, mint bármilyen más állat?
- Azért - felelte a kacsa -, mert én egyformán otthon vagyok földön és vízben és égben. Ha kifáraszt a járkálás, vízre szállok, ott úszkálok: ha eluntam az úszást, de járkálni sem akarok, kiterjesztem szárnyamat szépen, s hipp-hopp! - ott repülök máris a levegőégben! Éppen ezért:
Sáp! sáp! sáp!
Tudd meg hát:
párja nincsen a kacsának,
többet tud, mint bármily állat!
A kígyó szisszentett, ami kígyóéknál olyasmi, mint embereknél a gúnyos nevetés, és így szólt:
- Már a hencegésedből nyilvánvaló, hogy ostoba vagy: mert csak az ostoba henceg: az okosság mindig együtt jár a szerénységgel. Az pedig, amivel a hencegésedet megvédted, csak még nyilvánvalóbban mutatja a butaságodat. Mit érsz vele, hogy annyi mindenhez értesz? Tudsz a földön totyogni, de a szarvas ezerszer fürgébben szalad nálad. Tudsz a vízben úszkálni, de a legkisebb hal is ezerszer ügyesebben úszik nálad. Végül a levegőben is tudsz egy-két szárnycsapást tenni, de repülni egy veréb is jobban tud, mint te, hogy a sasról ne is beszéljünk! Jegyezd meg hát: többet ér egy dologhoz igazán jól érteni, mint sokhoz rosszul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése