Mihail Lermontov: Bú nyom s unalom

Bú nyom s unalom! - Soha senki se fogja kezed,
ha lelkeden unt ködök ülnek...
Vágy, vágy...de mit ér, ha szív csak eped, csak eped,
s elfutnak az évek, a leggyönyörűbbek!

Szeretni - de kit? Kis időre szeretni mit ér?
Örökre pedig lehetetlen...
Magadba tekints? - hol a múlt? Csak az álma kisér,
s a kín s az öröm szava kusza, kietlen.

Lázad, lobogásod előbb vagy utóbb elenyész,
kihűti a józan ítélet.
S ha bölcs a szemed s hüvösen, hidegen belenéz:
nem más, suta, ostoba tréfa az élet.

/Ford.: Áprily Lajos/