Mihail Lermontov: Hálaadás

Uram, mindent, mindent köszönök, áldok:
a szenvedélyt, mely poklokra vetett,
dühödt ellenséget, álnok barátot,
csókok mérgét, keserű könnyeket,
lelkem tüzét, mely kihunyt a kietlen
pusztában, mindent, amivel a lét
csalt, ámított, csak tedd, hogy már ne kelljen
sokáig hálát adnom mindezért.

/Ford.: Lator László/