2009. szeptember 10., csütörtök

Mihail Lermontov: A szikla

Elszunnyadt egy arany fellegecske
kebelén a sziklaóriásnak.
Jókor reggel tovalebbent másnap,
játszadozott az égen repesve.

De a helyén hűvös harmatocska
fénylett. A vén, ráncos szikla mélyen
elmerülve áll a puszta téren,
és magános sorsát siratozza.

/Ford.: Lator László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5