A nagyvendéglő különszobájában csak megállott az asztal sarkánál Vöröss úr, az építési vállalkozó, s úgy itta ki a pohár sört.
- Maradjon egy kicsit - biztatták az urak.
- Ah, annyi dolgom van...
- A nem jó.
Mindenféle tréfák hangzottak a rovására, úgyhogy végül is leült egy kicsit.
- Olyan kellemetlenségem volt tegnap - mondta Szalánczy, a végrehajtó -, megyek hazafelé, s az utcán egy ág megkarmolta az arcomat. Fene egye meg, ezen a kis utcán mentem keresztül, pedig sose szoktam, s a Batáry-ház udvaráról nyúlt ki valami akácfa ág. Olyat hasított a pofámon, hogy csak úgy csorgott a vérem, de még a szememet is majdnem kiszedte.
- Így kell annak, aki későn jár haza. - Persze, aki Stocekkel lumpol a Vén Kakasba!
Mindenki nevetett a végrehajtón, csak Vöröss úr nem, mert ő arra a szóra, hogy a végrehajtó Stocekkel, a konkurrensével mulatott, tele lett gonddal, hogy lehetne megtudni tőle a kórházépítkezés Stocek-féle árajánlatának az egységárait.
A végrehajtó nevetett az uraknak, mert tetszett neki, hogy nevettek rajta. Úgyis olyan keveset számít az utolsó tíz esztendőben. Fokozta hát, túlozta a dolgot.
- De az semmi, fene egye meg: hanem hazamegyek, s a feleségem...már régen leskelődik utánam. Hát most is első dolga, hogy nézi a felakasztott kalapomat, azt mondja:"Hát evvel mi van. Ezt hol szakítottad el?"
Újabb nevetésroham tört ki.
- "Hol mászkáltál?", azt mondja, "tán átbújtál valahon?..." "Ne azt nézd - mondom néki -, hanem az ábrázatomat", s mutatom, milyen véres vagyok...Hát erre rám ricsakodik, azt mondja:"Nahát most már látom, hogy asszony van a dologba!"
Nagyot ivott a sörből, s azt mondja, maga is nevetve magát:
- Fenét vót abba asszony, egész este Stocekkel ültem és az új kórházi építésről beszélt nekem. E vót az egész asszonyozás...De nem hagytam magam persze, mondtam neki: ugyan ne virnyogj, szép bizonyítványt állítasz ki a fajodról.
Persze nevettek, csak Vöröss úr nem nevetett. Mint a vizsla a vadat, úgy állotta a végrehajtót, s leste a pillanatot, hogy lehetne óvatlanul kivenni belőle valamit.
A végrehajtó tudta, hogy Vöröss mitől vörös, az ő ugratására mondta be, hogy Stocekkel volt együtt az este. Mert Stocek meg folyton arról beszélt, hogy ez a Vöröss az egyetlen komoly ellenfele, csak tudná, milyen egységárakkal adta be a pályázatát.
- Egy ág karmolt meg - mondtam az asszonynak.
- Az nem igaz, így csak asszony tud karmolni!...
Úgy höppögtek a kacagástól, hogy rázkódott az asztal.
- Mondja, Vöröss úr, mit jelent az? Azt mondja a Stocek barátom, hogy ő kettő huszonhatos alapon dolgozik...
Vöröss úr ettől a váratlan szótól megzavarodott, aztán megremegett. Nem hitte, hogy olyan gazember legyen a Stocek, hogy ő is ezen az alapon adja be...Pontosan az ő kalkulációja...
- No aztán mit mondott az asszony?
- Hát mondtam neki, hogy ne kotyogjon, nézze meg a télikabátomat, az is el van szakítva.
- Osztán megnézte?
- Persze hogy meg...még az alsókabátomat is...
Csak úgy gurultak a kacagástól. Vöröss úr kifizette a sört, s azt mondta magában: mégis érdemes volt egy kicsit maradni. Milyen égi szerencse, hogy megtudtam a Stocek titkát: szépen hazamenni, s belenézni a kétszerkettőbe.
Muszáj elrontani a szorzásokat és az összeadásokat, mert már ennél lejjebb menni egységárral nem lehet. A tanácsnak pedig alacsony végösszegeket kell produkálni. Az aztán nem megy másképp, majd a kétszerkettő...Majd az segít...
A polgármester fia új villát akar építeni...Hát no, meg kell ajánlani, amit lehet. Akkor aztán nem szoroznak utána. Lesz egy kis túllépés, no nem baj. Már olyankor nincs baj.
- Maradjon egy kicsit - biztatták az urak.
- Ah, annyi dolgom van...
- A nem jó.
Mindenféle tréfák hangzottak a rovására, úgyhogy végül is leült egy kicsit.
- Olyan kellemetlenségem volt tegnap - mondta Szalánczy, a végrehajtó -, megyek hazafelé, s az utcán egy ág megkarmolta az arcomat. Fene egye meg, ezen a kis utcán mentem keresztül, pedig sose szoktam, s a Batáry-ház udvaráról nyúlt ki valami akácfa ág. Olyat hasított a pofámon, hogy csak úgy csorgott a vérem, de még a szememet is majdnem kiszedte.
- Így kell annak, aki későn jár haza. - Persze, aki Stocekkel lumpol a Vén Kakasba!
Mindenki nevetett a végrehajtón, csak Vöröss úr nem, mert ő arra a szóra, hogy a végrehajtó Stocekkel, a konkurrensével mulatott, tele lett gonddal, hogy lehetne megtudni tőle a kórházépítkezés Stocek-féle árajánlatának az egységárait.
A végrehajtó nevetett az uraknak, mert tetszett neki, hogy nevettek rajta. Úgyis olyan keveset számít az utolsó tíz esztendőben. Fokozta hát, túlozta a dolgot.
- De az semmi, fene egye meg: hanem hazamegyek, s a feleségem...már régen leskelődik utánam. Hát most is első dolga, hogy nézi a felakasztott kalapomat, azt mondja:"Hát evvel mi van. Ezt hol szakítottad el?"
Újabb nevetésroham tört ki.
- "Hol mászkáltál?", azt mondja, "tán átbújtál valahon?..." "Ne azt nézd - mondom néki -, hanem az ábrázatomat", s mutatom, milyen véres vagyok...Hát erre rám ricsakodik, azt mondja:"Nahát most már látom, hogy asszony van a dologba!"
Nagyot ivott a sörből, s azt mondja, maga is nevetve magát:
- Fenét vót abba asszony, egész este Stocekkel ültem és az új kórházi építésről beszélt nekem. E vót az egész asszonyozás...De nem hagytam magam persze, mondtam neki: ugyan ne virnyogj, szép bizonyítványt állítasz ki a fajodról.
Persze nevettek, csak Vöröss úr nem nevetett. Mint a vizsla a vadat, úgy állotta a végrehajtót, s leste a pillanatot, hogy lehetne óvatlanul kivenni belőle valamit.
A végrehajtó tudta, hogy Vöröss mitől vörös, az ő ugratására mondta be, hogy Stocekkel volt együtt az este. Mert Stocek meg folyton arról beszélt, hogy ez a Vöröss az egyetlen komoly ellenfele, csak tudná, milyen egységárakkal adta be a pályázatát.
- Egy ág karmolt meg - mondtam az asszonynak.
- Az nem igaz, így csak asszony tud karmolni!...
Úgy höppögtek a kacagástól, hogy rázkódott az asztal.
- Mondja, Vöröss úr, mit jelent az? Azt mondja a Stocek barátom, hogy ő kettő huszonhatos alapon dolgozik...
Vöröss úr ettől a váratlan szótól megzavarodott, aztán megremegett. Nem hitte, hogy olyan gazember legyen a Stocek, hogy ő is ezen az alapon adja be...Pontosan az ő kalkulációja...
- No aztán mit mondott az asszony?
- Hát mondtam neki, hogy ne kotyogjon, nézze meg a télikabátomat, az is el van szakítva.
- Osztán megnézte?
- Persze hogy meg...még az alsókabátomat is...
Csak úgy gurultak a kacagástól. Vöröss úr kifizette a sört, s azt mondta magában: mégis érdemes volt egy kicsit maradni. Milyen égi szerencse, hogy megtudtam a Stocek titkát: szépen hazamenni, s belenézni a kétszerkettőbe.
Muszáj elrontani a szorzásokat és az összeadásokat, mert már ennél lejjebb menni egységárral nem lehet. A tanácsnak pedig alacsony végösszegeket kell produkálni. Az aztán nem megy másképp, majd a kétszerkettő...Majd az segít...
A polgármester fia új villát akar építeni...Hát no, meg kell ajánlani, amit lehet. Akkor aztán nem szoroznak utána. Lesz egy kis túllépés, no nem baj. Már olyankor nincs baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése