Nyikolaj Ogarjov: Az út

Messzi a hold sápadt
fénye leng a ködben:
behavazott tájak
bánata köröttem.

Utak fagytól-edzett
ragyogása távol:
nyírfák lombja-vesztett
vonulása gyászol.

Száll a trojka, hogy száll!
Csengők kacarásznak.
A kocsis szunyókál,
s halkan dudorászgat.

Hány-vet a kibitka
szomorú sors útján,
Szívem üres - s mégis
a hazámért úgy fáj!

/Ford.: Váci Mihály/