2009. október 5., hétfő

Amado Nervo: Szonett

Tíz év semmi egy csillag életében,
De ki az úton megtalálta lelkét,
lelkének mását, - tíz év boldog éden
a szomorú szerelmesnek öröklét.

Tíz év és százhuszonhét nap. Az Ismeretlen
ennyire vonta párhuzamba életünket.
Nem mézes, émelyítő édenekben:
lelkeink csak egymásban egyesültek.

Vezetett ő és én vezettem,
okos és próbált szerelemben,
kart karba öltve az úton,

s imádtuk egymást oly veszetten...
Melyikünk halt meg, nem tudom,
vagy meghaltunk-e mindaketten!

/Ford.: András László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5