Tíz év semmi egy csillag életében,
De ki az úton megtalálta lelkét,
lelkének mását, - tíz év boldog éden
a szomorú szerelmesnek öröklét.
Tíz év és százhuszonhét nap. Az Ismeretlen
ennyire vonta párhuzamba életünket.
Nem mézes, émelyítő édenekben:
lelkeink csak egymásban egyesültek.
Vezetett ő és én vezettem,
okos és próbált szerelemben,
kart karba öltve az úton,
s imádtuk egymást oly veszetten...
Melyikünk halt meg, nem tudom,
vagy meghaltunk-e mindaketten!
/Ford.: András László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése