2009. október 5., hétfő

Vjacseszlav Ivanovics Ivanov: Szerelem

Mik vagyunk? Két villámütötte fa,
Éjféli erdő két fellángolása,
Két meteornak egybevillanása,
Egyazon sorsnak kéthegyű nyila.

Egy kéztől zablázott két paripa,
Az oldalukat egy sarkantyú vágja:
Egy álom két repítő, lenge szárnya,
Két szemnek egy közös pillanata.

Két árny, amely búsan egybegörnyedett
Az isteni sír márványa felett,
Hol az antik Szépséget tudja halva.

Két ajk, amely közös titkát takarja,
Egy szfinksz, mely kettős arcot rejteget.
Egy keresztnek vagyunk két hívó karja.

/Ford.: Győri Juhász Jenő/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5