Kiss Jenő: Rovásírás

Örökség

Öregszem. Egyre szűkszavúbb vagyok.
Mind fogy a szó, e szétporló vagyon.
Magam után, mikor majd meghalok,
szavak csődjét: a hallgatást hagyom.

Képzelődés egy csap előtt

Csepeg a víz, csepeg...
Mint rest glukóza egy beteg erébe.
Talán az éj, talán a csend beteg?
Az embernek a kórágy jut eszébe.

Kórházi emlék

Mennyi epét szondáztak ki belőlem!
Kár volt érted, te hasznos folyadék.
Midőn elborzaszt egy-egy rothadék,
be kellenél, hogy undorom elöljem!

Akár nevem

Van, ami úgy enyém, akár nevem.
Ne add kegyként azt, mi kijár nekem.

Önvád

Vádol a lelkiismeret:
megöltem egy bugris legyet.

Többszörös halál

Mikor lemetszték, rügyben állt az ág.
Szegény úgy halt meg,
ahogy meghalnak a terhes anyák.

Mi fogy és mi nem

Ha kérdik: hogy s mint, elbúsulva mondom:
Fogy a napom, de nem fogy ám a gondom.

Ha dolgod van vele

Oly tisztán nyúlj fekélyhez,
ha dolgod van vele,
mint a sebész keze.

Csak egy betű

Igazság, gazság,
alázat, gyalázat -
Csak egy betű a választóvonal:
ember, vigyázat!

Csak addig rémületes

Csak addig rémületes valami,
míg ki nem mondjuk.
Mihelyt kimondtuk, már az igazság
természetes
arcát ölti magára.