2013. november 28., csütörtök

Erdélyi József: Őszi éj



Nyúlt éjek síri csendjét törve,
hull az érett vadgesztenye
a háztetőre.

Hull a kemény mag s koppan, roppan:
hallgatom ágyban fekve, mintegy
a koporsómban.

Most szegezik rám a fedőt!
Most húzzák rám a hantokat
az eltemetők!...

Sóhajt a szél s az ablakon
halkan dobolgat az eső, -
gyászos siratóm…

Nyúlt éjek síri csendjét törve,
hull az érett vadgesztenye
a háztetőre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5