A.Tennyson: A kikötőn túl

Esthajnalcsillag, s csendülő
hang fentről: vár az Ut!
S ne csikorogjon a hullámtörő,
mikor hajóm kifut:

telten, álmodva és pezsgéstelen
dagadjon a
tenger, mikor indul a végtelen
mélység fia.

Szürkület: estharang:
s utána a sötét!
S ne zokogjon szív, se hang,
mikor lábam a hídra lép:

mert, noha a roppant ár túlragad
földi Téren, Időn,
hiszem, Kalauzom maga fogad,
ha átvágtam a Kikötőn.

/Ford.: Szabó Lőrinc/