Michelangelo Buonarroti: Halálra öltél már sok évig engem

Halálra öltél már sok évig engem,
legyőztél, elborítottál sebekkel,
önnön hibámból, s most, fehér fejemmel,
megint higgyek őrült ígéretedben?

Hányszor kötözted meg már árva testem,
s oldoztad el! sarkantyúztál ezerszer,
hogy a lelkem már-már magára sem lel,
s könnyeim árjában ázik a keblem.

Rád panaszkodom, rólad szólok, Ámor.
Nem áltatsz már: mire hát íjadat
levenned s a vak levegőbe lőnöd?

Mit vár szú s fűrész, ha korhadt, a fától?
S nagy szégyen, ha olyan után szalad
az ember, ki már lépni is törődött.

/Ford.: Rónay György/