Add vissza, ó forrás, folyó, a szememnek
az árt, amely nem belőled fakad,
s jobban duzzaszt s emel, s hatalmasabb,
mint természetes sodrása vizednek.
az árt, amely nem belőled fakad,
s jobban duzzaszt s emel, s hatalmasabb,
mint természetes sodrása vizednek.
Add vissza, sűrü lég, amely a mennyet
elfátyolozod, sóhajtásomat
fáradt szivemnek, és bús arcodat
földerítve éles látásom edzd meg.
elfátyolozod, sóhajtásomat
fáradt szivemnek, és bús arcodat
földerítve éles látásom edzd meg.
Lábamnak is, ó föld, add vissza a léptét,
hogy újra zsendüljön nyomán a rét,
elnémult echó, panaszomra zengj fel.
hogy újra zsendüljön nyomán a rét,
elnémult echó, panaszomra zengj fel.
Szememnek szemed adja vissza fényét,
hadd gyúljon más szépségért lángra még,
ha már neked szivem szerelme nem kell.
hadd gyúljon más szépségért lángra még,
ha már neked szivem szerelme nem kell.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése