A madaraknak mindég a
sas volt a királyuk. Egyszer azonban elégedetlenkedni kezdtek királyukkal.
- Mi hasznunk van
nekünk abból, hogy a sas a királyunk, ha nem törődik velünk! Minden rossz ember
s különösképpen minden rossz gyermek ellenségünk, a fészkünket kirabolják,
minket folyton üldöznek, lépre csalnak, lepufogtatnak. S vajon a királyunk
megvédelmez-e? Nem bizony! Válasszunk más királyt helyette.
Hát abban meg is
egyeztek, hogy más királyt választanak, de kit? Amint ezen tanakodtak,
vitatkoztak, közéjük állt a bagoly. Hej, de megtetszett nekik a bagoly tudós
képe.
- Ilyen király kell
nekünk! – csiripolták a madarak lelkesen s nagy örömükben még a szárnyukat is
összecsattogtatták. Éljen, éljen, legyen a bagoly a királyunk!
Nosza, mindjárt
készülődtek a koronázásra. Leveles ágakból építettek egy nagy-nagy trónt, puha
fűvel, mindenféle pihével behintették, aztán kerestek valahol arany koronát is,
csillogó-villogót. Amikor aztán minden készen volt, a bagoly nagy komolyan,
méltóságosan meglebbentette a szárnyát s ugyancsak igyekezett a trónszék felé,
nehogy közben a madarak mást gondoljanak. De amikor éppen bele akart ülni a
trónszékbe, jön rettentő károgással a varjú, s kérdezi:
- Hát ti mit csináltok?
A madarak nem
válaszoltak mindjárt, hanem összedugták a fejüket:
- Híres, okos madár a
varjú, jó volna tanácsot kérni tőle.
Azzal odamentek a
varjúhoz.
- Mi éppen királyt
választunk. Ha őfelsége nem törődik velünk, megválasztjuk hát királynak a
baglyot.
Elnevette magát a
varjú s mondta:
- Nagy bolondot
csináltok, fiaim, ugyan miért lenne a királyunk ez a vaksi, amikor annyi derék
madár van itt: a varjú, a galamb, a liba, a kácsa, a páva meg a többi. Hiszen
görbe orrú, kancsal szemű bagoly még akkor is utálatos, amikor jókedve van, hát
még milyen lehet, ha haragszik? És azt hiszitek, hogy a sas majd hagyja az ő
királyságát? Még ha a bagoly igazán királynak való volna, akkor se tanácsolnám,
hogy megválasszátok melléje. Mert jegyezzétek meg, fiaim, egy király áldás az
országra, sok király átok. Mi lenne velünk, ha sok nap ragyogna az égen?
A madarak
összenéztek, aztán szívvel-lélekkel csiripelték: igaz! Hát csak maradjunk a sas
mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése