2013. december 3., kedd

Francesco Petrarca: Szerelem s bánat indítá panaszra…


Szerelem s bánat indítá panaszra
Készséges nyelvemet, hogy úgy beszéljen
Arról, akiért énekeltem, égtem,
ahogy, ha igaz volna, nem szabadna.

Hisz gyászom a boldog lélek vigaszra
válthatná, és csitulva kéne néznem
alakját Isten meghitt közelében,
kinek, amíg élt, szívét tartogatta.

S valóban enyhülök, vigasztalódom:
s Őt már e mélyben látni nem kívánnám,
meghalok inkább, s árván elhuzódom,

belső szememmel Őt ragyogni látván,
tárt szárnnyal, angyalok közé fonódón
örök Ura és Uram zsámolyánál.

/Ford.: Szedő Dénes/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5