Tán édes volt szerelmem egy időben
- nem is tudom mikor -, s ma oly kietlen!
Megtudja azt, ki szenvedett keservben,
mint én, ki nagy fájdalommal vesződtem.
- nem is tudom mikor -, s ma oly kietlen!
Megtudja azt, ki szenvedett keservben,
mint én, ki nagy fájdalommal vesződtem.
Ki századunknak éke volt dicsően,
a mennyek fénye lett s ékíti szebben.
Amíg élt, enyhülést csak néha leltem,
s nyugalmamat most mind elvette tőlem.
a mennyek fénye lett s ékíti szebben.
Amíg élt, enyhülést csak néha leltem,
s nyugalmamat most mind elvette tőlem.
A Halálnak lettem kisemmizettje,
és még e szép, szabad lélek sem ad most
nagy pompájában vígaszt életemre.
és még e szép, szabad lélek sem ad most
nagy pompájában vígaszt életemre.
Sírtam-daloltam: s már nem váltva hangot
ajkamra lelkem kínját gyűjtöm egybe,
s szememből éjt-nap egyre könnyet ontok.
ajkamra lelkem kínját gyűjtöm egybe,
s szememből éjt-nap egyre könnyet ontok.
/Ford.: Lux Alfréd/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése