Friedrich von Spee: Kisded és igen szép karácsonyi versezet az ökörről és a csacsiról a jászol mellett

 

A szél az üres utcán
kitárja szárnyait,
veri az éles orkán
Betlehem jászlait.
Morog, búg ottan, itten
tél szárnyas hírnöke,
támad az ember-isten
csecsemő testire.

 

Hagyd abba a morajlást,
szépséges röptü szél,
hideg, mogorva zajgást
a gyermek kedviért.
Inkább törd szét a szárnyad
a dühödt tengeren,
ott kedvedre csatázhatsz,
ne térj vissza sosem.

 

Hozzád kell szólanom hát,
én kedves Józsefem!
Keverj szénába rózsát:
ökör, szamár egyen.
Készíts a kedveseknek
oly kevert, édes írt,
el nem veszítve percet,
párájuk édesítsd.

 

Ti fújjatok rá ketten
édes rózsa-szelet,
ökör, szamár: melegben
nem fázik a gyerek.
Fújjátok, leheljétek:
huhu, huhu, huhu!
Tovább is ezt tegyétek:
huhu, huhu, huhu!

 

/Ford.: Károlyi Amy/