J. W. Goethe: Mignon

Ismered-é a citromok honát?
Narancs tüzel sötétlő lombon át,
a kék egek halk fuvallata kél,
nem rezdül meg a mirtusz, a babér.
Csak dél felé!

Te ismered!
Szerelmesem oda mennék veled.

Ismered azt a házat? Oszlopok
tartják tetejét, csarnoka ragyog,
és márványszobrok állnak, nézve rám:
mit tettek veled, szegény, kicsi lány?
Csak dél felé!

Te ismered!
Védelmezőm oda mennék veled.

Ismered-e a hegy szűk ösvényét?
Felhők között az öszvér félve lép,
barlangokban ős sárkányfaj tanyáz,
szirt omlik s rá örvénylő áradás.
Csak dél felé!

Te ismered!
Menjünk, Atyám, utunk oda vezet!

/Ford.: Vas István/