John Masefield: A lemmingek

Százévenkint a lemming útra kél,
nyüzsög a hóban, éhe kergeti
nyugat felé, míg tengerhez nem ér,
nyugat felé, míg sós hab elnyeli.

Mondják: nem víz – föld volt ott hajdanán,
s az éhes falkát élés várta ott,
s lemming-királyok hálás, csöpp agyán
az emlék égő bélyeget hagyott.

Talán egy város állt ott nyugaton,
halálon-túli, tiszta enyhű föld,
ahol az ízes égi nyugalom
s egy arc szelíd szépsége elbűvölt.

Még minket is, bár elsüllyedt a táj,
nyugatra húz a múlás, a halál.

/Ford.: Kardos László/