Nyikolaj Aszejev: Tengerpart

I.

Ó reggeli rigóének,
ó fészekmeleg, puha fények,
túlcsordul a hajnali csillag,
remegőn, tétován pillog
pilláin az égnek.

Ó bárcsak semmi másra,
csak e túlcsordulásra
gondolnék csak e fényre,
csak e madárra!

II.

A tenger fölé
milyen felleg borult,
szikrázva fehér, nagy ökölbe szorult,
viharral, veszéllyel vadul fenyeget,
emelem elébe szelíd lelkemet.

A szivem fölé milyen bánat borult,
tompán, haragosan fölém komorult
ó szivem emeljed
szelid nagy erőd,
vesd le magadról vad fenyegetőd.

III.

Csalogány, bűvölő ének,
gyöngyszin lágy éjszaka,
nappal a dongók, a méhek,
tücskök zenészhada,
hogy zümmögött, zsongott, zengett:
hívott minket haza.

E pávaszem-pillangós éden
káprázatja ragyog,
smaragd szitakötők a réten
ünneplik, itthon vagyok!

/Ford.: Hajnal Anna /