Paul Verlaine: E kicsi zug

E kicsi zug, e csöpp sarok,
mely az enyém,
s mely éltetett, a nagy remény,
megáldatott.
Órái a sok régi bűnnek
sápadnak, tűnnek
fehér számlapján bús szivemnek.

Ártatlanság lakik velem,
egyszerűség.
Mit van nekem kivánni még,
aki Krisztust vendégelem?
Kemény kenyerem, durva ágyam,
szegénységem, magányom,
óh szent próbám! óh drága tanulmányom!

E bajban készre edzett szív,
s ez áhitat,
mely szeretettel átitat,
olyan szelíd s olyan naiv
megoldást adnak életemnek,
s féktelennek,
melyben vágyaim elpihennek.

Uram, fogadd hálámat! Add
a jó halált.
Küzdelmeimet áldd meg, áldd
türelmes óhajtásomat!
Alázat útján közeledve
kér egy szegény szív, vedd be
őt és övéit örök örömödbe!

/Ford.: Babits Mihály/