Jules Laforgue: Szomorú karácsony

 

Szent est! Szent est? Harang szól, hallom, odakint…
S tollam hitetlenül illesztem a papírra:
emlékek zengjetek! Minden gőg tovatűnt,
s elönt a nagy keserv, amelynek nincsen írja.

 

Ah, ezek a dalok karácsony éjjelén,
a templomból, amely bentről világosítva,
oly gyöngéd anyai feddést hoznak felém,
hogy túldagadt szivem keblemben megszakítja.

 

És hallgatom soká az éj harangszavát…
Vagyok az emberi családnak páriája,
kinek szelek szárnyán rút vackába bevág
egy messzi dáridó gyötrő zenebonája.

 

/Ford.: Jékely Zoltán/