Kósa Ede: A torony tövében

A torony tövében
Fehérlik a házam,
Kedves kis fiamat
Olyan rég nem láttam!
Régen nem játszottam
Vele a diványon…
Csakhogy haza érjek,
Alig-alig várom!

Előttem van mindig
Gömbölyű kis képe,
A mint viczkándozik
Jó anyja ölébe’.
Ajka egy mosolya
Engem mennybe szédit…
Gagyogva beszéli
Angyalok beszédit.

Minden boldogságunk
Ez a piczi gyermek:
Ezt nem anya szülte
De „rózsafán termett”…
Csillag-fényben fürdött
S angyalokkal játszott…
Ott hagyá értünk e’
Fényes boldogságot!

Őszi hervadáson
Karjainkba szálla,
Kedvesebb vendég sem
Jöhetett vón nála.
Öleltük, csókoltuk,
Ki arczon, ki állon…
Legyen egész élte,
Egy szép virágálom!

Gyönyörű egy gyermek,
Felér egy világgal…
Versenyez a legszebb,
Legbájlóbb virággal.
Szeme nefelejts-kék,
S a kis haja pöszke…
Jaj, csak haza érjek:
Hogy csókolom össze!