1.
szín – A mennyekben
Angyalok kara dicséri
a teremtést. Az Úr megalkotta a világmindenséget, ”Be van fejezve a nagy mű,
igen, / A gép forog, az alkotó pihen. / Évmilliókig eljár tengelyén, / Míg egy
kerékfogát újítni kell.” A főangyalok: Gábor, Mihály és Ráfael tisztelegnek a
mű alkotója előtt. Csak Lucifer hallgat. Az Úr kérdésére dacosan felel, nem
tetszik az alkotás: „ S mi tessék rajta? Hogy néhány anyag / Más-más
tulajdonokkal felruházva /…Néhány golyóba összegyúrva. / Most vonzza, űzi és
taszítja egymást, / Nehány féregben öntudatra kél, / Míg minden megtelt, míg
minden kihűlt. / Az ember ezt, ha egykor ellesi, / Vegykonyhájában szintén
megteszi.” Lucifer hiányolja az összhangot, a harmóniát. Az Úr nem bírálatot
várt, hanem hódolást: Lucifer azonban büszkén vallja: „ Nem adhatok mást, csak
mi lényegem.” Részt követel a teremtett világból, mert ő is részt vett az
alkotásban, tagadás nélkül semmi sem létezik. Az Úr két fát jelöl ki a
Paradicsomban, a tudás és a halhatatlanság fáját. Ez lesz majd birtoka. Lucifer
elégedett: „ Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, / S egy talpalatnyi
föld elég nekem, / Hol a tagadás lábát megveti, / Világodat meg fogja dönteni.”
2.
szín – A Paradicsomban
Ádám és Éva most
keltek életre, csodálják és élvezik a létezést. Az Úr szava figyelmezteti őket,
hogy birtokolhatják az egész Paradicsomot a két átkozott fa kivételével.
Lucifer jelenik meg, és hozzálát ördögi tervéhez. Először a kétkedést szítja
fel. Miért épp ez a két fa tilalmas – kérdezi, és a tudásról, halhatatlanságról
beszél. Éva hajlik a csábító szóra, okfejtése nyomán Lucifer őt tartja az első
bölcselőnek. „ A tett halála az okoskodás” – mondja Lucifer, és Éva szakít a
tudás fájáról. A másik fához már nem jutnak el, kiűzetnek a Paradicsomból. Az
égi kar feljajdul: „ a föld elveszett.”
3.
szín – Pálmafás vidék a Paradicsomon kívül
Ádám cövekeket ver le
kerítésnek, Éva lugast készít. A Paradicsom kényelmét próbálják megteremteni.
Lucifer a szorgoskodó emberpárt látva arról szónokol, hogy a család és a
tulajdon irányítja majd később is az emberek cselekedeteit. Ipar és hon lesz az
első igyekezetből. Ádám megismerésre, tudásra vágyik. Éva is kíváncsi, hogy a
távoli jövőben megmarad-e női bája. Lucifer álmot bocsát rájuk, hogy megpillanthassák
az emberiség jövendőjét. Az álom egére kis sugár gyanánt a reménységet helyezi.
Ádám és Éva visszavonulnak kalibájukba, és elalszanak. Itt kezdődik az
álomképek sora.
4.
szín – Egyiptom
Ádám mint fáraó
trónol: Lucifer a minisztere. A háttérben rabszolgák hatalmas piramist
építenek. Minden dicsőség a fáraóé, de Ádám űrt érez a lelkében. A
munkafelügyelők elől a trónszék elé menekül egy rabszolga, s utána fut a
felesége is, aki nem más, mint Éva. A nő férjére borulva védi a további ütlegek
elől, ám nem tud segíteni rajta, a rabszolga már haldoklik. Utolsó szavaival
sebet üt a fáraó szívén: „ Mért él a pór? – a gúlához követ / Hord az erősnek,
s állítván utódot / Jármába, meghal. – Milljók egy miatt.”
Ádám a trónhoz vezeti
Évát, szépségét ez illeti meg. A rabszolgák jajveszékelése azonban nem hagyja
nyugodni Évát, és Ádám is ráébred, hogy a rabságban sínylődő milliók révén nem
juthat boldogsághoz. Ezért felszabadítja a rabszolgákat, félbehagyatja a
piramis építését: „ E mű meg álljon bevégezetlenül, / Intő rom annak, aki
nagyra tör.”
Lucifer intő
példázatot mond a lassan múló, de mindent elpusztító időről, az emberi
alkotások, hír és név mulandóságáról. Ádám azt kéri, hogy a millióknak
szerezhessen érvényt szabad államban. Lucifer pedig elvezeti a következő
álomképbe.
5.
szín – Athénben
Éva mint Lucia
kisfiával egy nyílt templomcsarnokban mutat be áldozatot, hogy férje,
Miltiádész, a hadvezér épségben hazatérjen a csatatérről. A templom előtt két
demagóg szítja az emberek haragját. Miltiádészt vádolják összeesküvéssel, mert
nem harcol a perzsák ellen, hanem Phárosznál várakozik seregével. Az éhező nép
némi jutalom fejében bármit megszavaz, így Miltiádész ellen születik döntés.
Lucifer mint hírnők
érkezik, és elmondja, hogy Miltiádész Athén felé tart a sereggel. Megtudta, mit
forralnak ellene, és bosszút állni készül. A demagógok köpönyeget fordítanak,
hódolni akarnak a hadvezér előtt, hogy mentsék irhájukat. Luciát és gyermekét
kis híján túszul ejtik, de azok a szentélybe menekülnek. Lucifer gúnyosan kacag
saját gonosz tréfáján.
Ádám mint Miltiádész
érkezik. Súlyosan megsebesült, azért érkezett vissza a városba, hogy a nép
kezébe helyezze vissza a hatalmat. Nem érti, hogy miért esdekelnek előtte.
Amint fegyveresei szétoszlanak, a demagógok ismét ellene fordulnak: nyilván
gyávaságból hivatkozik a sebesülésre. Megfutamodott, tehát áruló. Éva a
szentélybe menekíti Ádámot, és gyalázó szavakkal illeti a népet. Ádám nem
hibáztatja a polgárokat, hisz ilyen a tömeg természete. Úgy dönt, hogy vállalja
a kiszabott büntetést, és a bárd alá hajtja a fejét.
6.
szín – Rómában
Ádám az élvezetekben,
ételben, italban, zeneszóban keres menekvést. Mint Sergiolus látja vendégül
kéjenc barátait, Catulust, és Lucifert mint Milo-t. Éva mint Júlia más
kéjhölgyekkel, Hippiával és Cluviával együtt van jelen. Gladiátorok küzdelmét
figyelik mindannyian. Ádám fogadást köt Catulussal a győztesre. Egy ló
ellenében Évát ajánlja tétül. A fogadást megnyeri.
A mulatozásba azonban
komor színek vegyülnek. A kéjek hajszolása a csömörig jut el, méreg, halál
képei villannak elébük. Hippia a borról, szerelemről énekel, Cluvia az erényről
ad elő gúnyos dalt. Éva a boldog múltra emlékezik vissza. Kintről jajveszékelés
hallatszik be, Lucifer elmondja, hogy néhány őrültet feszítenek keresztre, akik
testvériségről, jogról álmodoztak. A társaság elkomorul.
Lucifer tanácsára
behívják az első arra járót, hogy felviduljanak. Egy nyitott koporsóban
halottat hoznak elébük. Hippia nem riad vissza tőle, és megcsókolja, hogy kilopja
szájából az obulust. Ekkor a kísérők közül előlép Péter apostol. Elmondja, hogy
a csókkal a döghalált szívta magába a kéjnő. Szónoklatában a szétbomlott
erkölcsi rendről beszél és az új eszmékről. Szavára szétporladnak a régi
istenszobrok. Péter megkereszteli a haldokló Hippiát.
Ádám a lovag-erények,
a nőideál eszméit tűzi maga elé, és a jövőben a kereszt nevében akar újra
csatázni. Lucifer az istenhittől kissé visszaborzadva vezeti új álomkép felé.
7.
szín – Konstantinápolyban
Ádám mint Tankréd
lovag az Ázsiából visszatérő keresztes hadak élén lovagol. Lucifer mint
fegyvernöke van mellette. A város lakói riadtan menekülnek, félnek a vad
katonáktól. Viselkedésüket nem másítja meg a kereszt jele, a polgárok
rablásához, fosztogatásához szoktak. Ádám seregével a közeli ligetben táborozik
le. Az előmerészkedő polgárok arról faggatják, hogy a Homousiont vagy a
Homoiusiont hiszi. A Szentháromságtan hitvitát előidéző kérdését Ádám nem érti.
A Pátriárka jelenik
ekkor meg, láncra vert eretnekeket kísérve. Ádám a szent sír harcosainak
elszállásolásához kér tőle segítséget, de a Pátriárka fontosabb dolgokkal van
elfoglalva. Az eretnekek fölött kell ítélnie. Miért mentek Tankrédék más
országba csatázni, az ellenség itt van közöttük. Az eretnekek egyetlen i betű
miatt készek a halálra, a Pátriárka parancsára máglyán végzik. Hitük erős,
zsoltárt énekelve pusztulnak el.
Két hölgy, Éva mint
Izóra és Heléne menekül Ádám elé. Segítségért könyörögnek, mert Tankréd katonái
megtámadták őket, és erényükre törtek. Ádám a közeli zárdához kíséri a
hölgyeket. Izóra szépségétől szerelemre gyúlva jelet kér tőle. A lány
elutasítja a közeledést, hitére hivatkozik, fogadalma köti, Ádám nem remélhet.
Lucifer „ őrült fajzat”- nak nevezi az embert, aki hol „ állati vágyának
eszközéül / Tekinti a nőt,”…hol, „ istenül oltárra helyezi.” Ádám és Éva még
elváltuk után is egymásra gondolnak, de kísértet-látomás riasztja őket. Ádám az
eszmékbe belefáradva szemlélődni, pihenni vágyik.
8.
szín – Prágában
Ádám mint Kepler
Rudolf császár udvarában szolgál csillagászként. Tudását arra kell fecsérelnie,
hogy a császárnak és az udvaroncoknak horoszkópot készítsen, bár nem hisz
benne. Az udvaron máglya ég: nem tudni, hogy eretneket vagy boszorkányt égetnek
épp. Kepler anyja is börtönben ül boszorkányság miatt, Rudolf pedig arra
figyelmezteti, ne tévedjen a protestáns tanok útjára, hiszen hálával tartozik
neki, hogy udvarába emelte. Éva mint Borbála, Kepler felesége feslett életet
él, megcsalja urát. Az udvar megrontotta, férjétől folyton pénzt kunyerál. Ádám
szereti, de lelkét keserűség tölti el: „ Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
/ A nő, méregből s mézből összeszűrve.”
Lucifer Kepler
famulusaként van jelen. Ádám bort kér tőle, hogy felejtse bánatát. Új korról álmodozik,
amely nem riad vissza kemény eszközöktől sem, és lerázza a rideg közönyt. A
Marseillaise dallama hallatszik, és Ádám a bortól elnehezülve álmot lát, a szín
hirtelen az új álomképpé változik.
9.
szín – Párizs, Gréve piac
Ádám mint Danton a
guillotine mellett áll, Lucifer a bakó, ebben a színben nem szólal meg.
Egyenlőség, testvériség, szabadság – szavalja Ádám, és a tömeg egyetértve
morajlik. Működjön a nyaktiló, a nép ellenségeit el kell veszejteni. Akire
Danton mutat, máris halott. Egy ifjú márkit és Évát mint testvérét vezetik most
elő. Ádám rokonszenvesnek találja a testvérpárt, de a márki nem fogadja el a
segítséget, kitart elvei mellett, erre elvezetik a börtönbe. Éva sem hajlik meg
Ádám kérő szavára, nem fogadja el a bókjait.
A visszatérő tömegből
egy sans-culotte hátulról leszúrja Évát. A sokaságból egy rongyos pórnő
bontakozik ki, Éva új alakban. Egy tőrrel és egy vére fejjel a kezében lép
Dantonhoz. Ádám visszaborzad a látványtól: „ Azt nem bírhattam, védte glóriája,
/ Ettől pokolnak gőze undorít el.”
Saint-Just és
Robespierre érkezik meg a térre. Dantont arisztokratákkal való
rokonszenvezéssel, továbbá csempészéssel, hatalomvággyal vádolják. Ádám még
figyelmezteti Robespierre-t, hogy ő is követni fogja, majd méltósággal hajtja
fejét a nyaktiló alá.
10. szín
– Prágában
A nyakazás elmarad,
Ádám mint Kepler ismét Prágában találja magát. Álmát a forradalomról
nagyszerűnek találja a mocsok és a vér ellenére is: „ Az eszmék erősbek / A
rossz anyagnál.” Éva kiábrándultan, keserűen távozik az éjszakai légyottról, az
udvaronc arra akarta rávenni, hogy férjét ölje meg. Lucifer egy tanítványt
vezet Ádám elé. A tudásszomjjal teli ifjú kérdéseire Ádám arról beszél, hogy a
bölcselet csupán költészet. A tudás belátása annak, hogy még keveset tudunk. A
régi fóliánsok a tűzre valók, mert megbéklyózzák a szabad szellemet. A művészet
és a szabad gondolkodás fog új világot alkotni. Lucifert arra kéri Ádám, hogy
vezesse új, fejlődő világba.
11. szín
– Londonban
A Tower bástyáiról
Ádám vásártérre lát. Lelkesülten szól a szabad verseny teréről, de Lucifer
figyelmezteti, hogy ami távolról összehangolt egységnek látszik, közelről
visszataszító lehet. Munkásruhába öltözve mindketten a tömegbe vegyülnek. A
vásár forgatagában mindent a pénz, a haszonlesés irányít. Minden kapható, még a
női bájakat is adják-veszik. Egy bábjátékos épp Ádám és Éva történetét mutatja
be, hogyan szedte rá a kígyó az első nőt. Valóban minden a becsapásra utal. A
kocsma savanyú bora és a vad hangú zene is jelzi, hogy valódi értékek, művészet
helyett a silányság uralkodik. A munkások a gépeket szidják, mert azok miatt
nem jutnak kenyérhez. A gazdagok élősködnek rajtuk. Éva jelenik meg mint
polgárlány, anyja kíséretében. Az anya féltőn őrködik lánya felett, de csak
azért, hogy pénzes férfit kerítsen neki.
Ádám egy
cigányasszonnyal jósoltat magának. Lucifer, a cigányasszonynak szánva a
szavakat, mylordnak szólítja Ádámot, ezért a jóslat szerelmi sikerről szól.
Évának egy szegény ifjú bókol mézeskalács szívvel. Miközben a Nyegle a
tudományt megcsúfolva életelixírt próbál eladni az embereknek, Éva anyja
tudomást szerez Ádámról, a gazdag udvarlóról. Ádám Lucifertől kapott
ékszerekkel hódítja meg a lányt. Ezalatt egy munkást hoznak taligán,
kivégzéshez készülődnek, mert megölte egy gyáros fiát, aki elcsábította a
feleségét. A Tower egyik falfülkéjében lévő szentkép mellett haladnak el. Éva
virágcsokrát tenné oda, de az elolvad, s az ékszerek gyíkokká válva peregnek le
róla. Nagy zavar támad, Ádám és Lucifer a Tower bástyájára menekül.
Ádám kiábrándultan
nyilatkozik az alaktalan tömegről. „ Kutyáknak harca egy konc felett.” Az
egységesen szervezett, tudomány irányította világba vágyik inkább, de előbb
Lucifer megmutatja neki, hogy ebben a világban is van összeműködés, van rend,
ha távolabbról nézik. A térség közepén megnyíló hatalmas sír köré gyűlik a nép,
haláltánc veszi kezdetét. Az eddigi szereplők egymás után szavalják el
búcsúverseiket, majd mindenki sírba veti magát. Csak Éva lép át a sír fölött glóriával,
mert a szerelem, költészet s ifjúság nemtője vezeti.
12. szín
– Falanszter
A tudomány vezérelte
jövőbeli világba jut Ádám. Egyenruhában jelennek meg egy csarnokokra osztott
épület udvarán. Lucifer elmondja, hogy a „hon” fogalma már megszűnt. Egy tudóst
pillantanak meg lombikja fölé hajolva, a szerves élet titkát fürkészi.
Kérdésére, hogy ők miféle tudományszakot művelnek, Ádám azt feleli, hogy az
egésznek áttekintésére vágynak. A tudós helyteleníti ezt, mert a részletek a
fontosak. Elkíséri őket a múzeumba. Itt a kihalt állatok kitömött példányai
láthatók: ló, kutya, ökör, oroszlán, tigris, őz…Az állatok kihaltak, csak a
disznó és a birka, mint haszonállatok szolgálják az embert. A szénre és vasra
sincsen már szükség, ezeket a levegőből nyerik. Megtekintik a Föld utolsó
rózsaszálát, és két könyvet is, Homérosz és Tacitus műveit. „ Rég megcáfoltuk
már minden sorát” – mondja a tudós. Látnak még fegyvereket, festményt, de a
tudós minden múltat idéző holmit felesleges kacatnak és veszélyes tárgynak nevez.
Életüket a
célszerűség irányítja. Korábban az embert eltartotta a Föld, de kincsei
elfogytak, a Nap pedig négy ezredév alatt kihűl. Négy ezredév van tehát hátra,
hogy megtanulják pótolni a Napot. Csengetnek, véget ért a munka, gyermekek,
férfiak és nők érkeznek, köztük Éva is. Név helyett az embereket számokkal
jelölik. Aki vétséget követett el, most büntetést kap. Platón pásztorként
rosszul őrizte a nyájat, borsón kell térdepelnie: Michelangelo rendetlenül
hagyta műhelyét, mert egyfolytában széklábat kellett faragnia, ezért
szobafogság a büntetése: Cassius verekedést szított, ezért gyógyításra szorul.
Az emberek jellemét,
képességeit koponyaalkatuk után ítélik meg. Éva gyermekét is ilyen vizsgálatnak
vetik alá. Amikor el akarják szakítani Évától, Ádám kardot ragadna, s Lucifer
tartja vissza. Ádám Évát választja kijelölt párjának, bár a tudós szerint: „
Rajongó férfi és idegbeteg nő / Korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár.”
Mielőtt kórházba szállítanák őket, Lucifer kiragadja a képből Ádámot egy újabb
álomkép felé.
13. szín
– Az űrben
Ádám és Lucifer
mögött a Föld egyre kisebbé váló szelete látszik. Gyorsan távolodnak, Ádám
kitörni vágyik ebből a világból. „ Szerelem és küzdés nélkül mit ér / A lét.
Hideg borzongat.” A Föld szelleme figyelmezteti, nem lépheti át a határt. Ádám
azonban tovább tör, és egy sikoltással megmerevül. Lucifer már örül
győzelmének, de a szellem közli, hogy Ádám csak érintette az idegen világot,
így nem halt meg.
Ádám feleszmél és
vissza akar térni, csatázni megint. „ A cél voltaképp mi is? / A cél megszűnte
a dicső csatának, / A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés
maga.” Bármilyen eszme is vezette az embert, hit, tudás vagy szabadság: egy
közös volt benne, hogy előre tört. Lucifer ugyan megjósolja a tudomány bukását,
de Ádám döntött, visszatér a Földre.
14. szín
– Hóval és jéggel borított hegyes vidék
Ádám kérdésére, hogy
miért nem a pálmafás, kies vidékre tértek vissza, Lucifer elmondja, hogy a Föld
egyenlítőjénél járnak. A tudomány nem győzött végzetén, a Nap kihűlt, a Föld
eljegesedett. Ádám kétségbe esik, hogy faja kipusztult, de feltűnik egy
eszkimó. A sivár táj lakója korcs ember, térdre borul előttük, isteneknek hiszi
őket. Fókavadászatra készül. Életét a megélhetés tölti ki: „ Szomszédimat, igaz
/ Agyonverém már mind, de hasztalan, / Mindég kerülnek újak: s oly kevés / A
fókafaj.” Az eszkimó kunyhójába lépve Ádám Évát pillantja meg, aki állattá
silányodott. Borzadva bontakozik ki öleléséből, és arra kéri Lucifert, hogy
érjen véget álma. Szeretné megfontolni, hogy dacoljon-e még Isten végzetével.
Lucifer teljesíti kérését, az álomképek sora ezzel véget ér.
15. szín
– a 3. szín pálmafás vidéke
Ádám ébred álmából.
Éva még a kunyhóban alszik. A rettentő álomképek miatt Ádám megtörött szívűnek
mondja magát. Lucifer gyávának nevezi, aki harc nélkül fogadja el a csapást.
Ádám dacosan a szabad akaratra hivatkozik, döntése csupán az övé, hiszen még
Isten ellen is fellázadt a Paradicsomban. „ Dacolhatok még, Isten, véled is. /
Bár százszor mondja a sors: eddig élj, / Kikacagom, s ha tetszik, hát nem
élek. „ Egy szirt felé halad, hogy véget vessen életének, s hogy ezzel az
emberiség történetét is megakadályozza.
Éva is felébred.
Furcsállja Ádám hideg elszántságát. Megvallja, hogy biztosítva van jövőjük: „
Anyának érzem, óh, Ádám, magam.” Ádám a porba hullik, elismeri Isten előtti
vereségét. Lucifer dühösen támad rá, mert megfeledkezett a tőle kapott
hatalmáról, de megnyílik az ég, és az Úr jelenik meg. Ádám őt faggatja, hihet-e
a rettentő álmoknak. Az Úr azonban nem fedi fel a jövőt. Az arasznyi létre
korlátozott ember saját magára van utalva. Lucifer az ember természetét
gúnyolja, továbbra is hitvány alkotásnak tartja.
Az Úr Ádám elé a
végtelen tért kínálja. Ha megfáradna küzdelmeiben, a nő tiszta lelkülete segíti
át majd költészetével. Lucifert pedig azzal bünteti, hogy amit elrontani
készül, épp az lesz majd csírája a szépnek, nemesnek, újnak. Angyalok kara
dicséri a bölcs döntést. Ádám utolsó panaszára: „ Csak az a vég! – csak azt
tudnám feledni!” az Úr zárószavai felelnek: „ Mondottam, ember: küzdj és bízva
bízzál!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése