Michelangelo Buonarroti: Ah, mindenütt csak téged lássalak!

Ah, mindenütt csak téged lássalak!
Ha földi szépért szívem égni érzem:
kialszik, mihelyt közeledbe tértem,
majd a te tüzed új lángra kap.

Csupán téged hívlak s szólítalak,
Uram, a hasztalan, vak szenvedésben:
csak te tudod átformálni egészen
elmémet s gyarló akaratomat.

Égi lelkem az idő erejének
te adtad át, s e hitvány, megvetett
burokba kemény sorsával te zártad.

Mit tehetek, hogy így tovább ne éljek?
Semmi erőm nincs, Uram, nélküled,
s kegyelmedtől remélek változást csak.

/Ford.: Rónay György/