2013. december 12., csütörtök

Paul Verlaine: A hold fehéren


A hold fehéren
fénylik a fák
zöld sűrűjében,
minden kis ág
susog a csendben…

Szivem, szerelmem.

A tó derengő
mély tükörén
remeg a lengő
fűz feketén,
a szél zokog már…

Ó, álmodozzál.

Valami gyengéd
s nagy nyugalom:
mintha a menny kék
csillagokon
szállna le fénnyel…

Isteni éjjel…

/Ford.: Szegzárdy-Csengery József/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5