Paul Verlaine: Jégbe-fagytam, óh be fázom!

Jégbe-fagytam, ó be fázom!
örök tűzesőben ázom!

Csontjaimnak üszke kín,
sírva futnak sebeim.

Ellenségeim vigadnak,
préda lettem, megragadnak.

Szívem, ágyékom s fejem
fejedelmi gyötrelem.

Fogy a hírnév, minden elszáll!
Óh jaj, Tisztítótűz ez már?

vagy a pokol, hol soha
nem hangzik Isten szava?

-Megtaposott Valaki
s benned örömét leli,

nagyobb ő a bölcsességben,
mint te vagy a gyöngeségben.

Áldottabb akaratok
akarják a nyomorod,

mint a tied, mely elomlik
s Krisztuséhoz csak hasonlít.

E sok megaláztatás
mind, mind szent hálaadás,
s a sok bajt, mely úgy eláraszt,
hogy mindenbe belefáradsz,
tekintsd az áldott egek
édes intelmeinek.

Minden ellenséged angyal:
nem idegen, s nem haraggal,

hanem öntudatlanul
teszi, amit mond az Úr.

Örvendezz kínnak s keresztnek:
jó, és illik, hogy viseljed.

Rettentő harag ha gyúl,
mondj áldást és térdre hullj.

Szó ha vádol s vág hideg kés,
teneked csak jó vezekelés.

Tűz-esőben s jég alatt
megtalálod az Urat.

/Ford.: Szabó Lőrinc/