Reményik Sándor: Tearózsa

Egy diák jött az utcán szemben velem,
S gomblyukába rózsa…
Ahogy méla mosollyal ráhajolt:
Valaki adta: sugárzott le róla.
Rózsa, illatos nyárelői rózsa…
Illatos, édes, első szerelem…
Nekem ily rózsám nem volt sohasem,
Más virágra vágytam már akkor is:
Halványabbra, illattalanabbra,
De ritkábbra, csodálatosabbra. -
És közben – elfutott az élet is.