Micsoda éj! Nem alhatom.
Teliholdkor szökik az álom.
Még őrzöm és kuporgatom
maradék kincsem: ifjuságom.
Teliholdkor szökik az álom.
Még őrzöm és kuporgatom
maradék kincsem: ifjuságom.
Játék ez, dehogy szerelem!
Kihült éveim utitársa,
engedd most, hogy szegény fejem
belemerítsem holdsugárba:
Kihült éveim utitársa,
engedd most, hogy szegény fejem
belemerítsem holdsugárba:
mutasson gyötrött arcomon
irgalmatlan, kemény redőket.
Nem ábrándít ki, jól tudom:
sosem szerettél, én se téged.
irgalmatlan, kemény redőket.
Nem ábrándít ki, jól tudom:
sosem szerettél, én se téged.
Szeretni csak egyszer lehet,
s nekem idegen vagy te régen.
Hársak hiába intenek
térdig hóban, talpig fehérben.
s nekem idegen vagy te régen.
Hársak hiába intenek
térdig hóban, talpig fehérben.
Hiszen tudod, s én is tudom:
a kékes téli holdsugárban
nem virág porzik ágakon -
halottan állnak, zuzmarásan.
a kékes téli holdsugárban
nem virág porzik ágakon -
halottan állnak, zuzmarásan.
Dobáltad kincseid te is
másoknak, s én is mást szerettem.
Játsszuk tovább – mindegy ugyis -
az olcsó szenvedélyt mi ketten.
másoknak, s én is mást szerettem.
Játsszuk tovább – mindegy ugyis -
az olcsó szenvedélyt mi ketten.
Hát csak hazudj, s ölelj nagyon,
hamis tüzedtől hadd remegjek.
Kék májusról hadd álmodom,
s arról, akit sosem felejtek.
hamis tüzedtől hadd remegjek.
Kék májusról hadd álmodom,
s arról, akit sosem felejtek.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése