Végh György: Csillagszórós karácsonyfa

 

Nemsokára karácsony lesz
Ezüst hó hullt már a fákra:
Szél-borzolta erdő szélen
didergett egy fenyőfácska.

Arra gondolt, ha jönnének
és kivágnák karácsonyra,
szép szobában, jó melegben
állhatna, mint karácsonyfa.

Egy kis nyuszi így mesélte
fenyőfánknak még a nyáron,
alig várta, hogy hó hulljon,
s itt legyen már a karácsony.

Egy szép havas téli reggel
teljesült is régi álma:
kivágták és ráfektették
őzek húzta csengős szánra.

Sok más fenyőtestvérével
arra várt a kicsi téren,
hogy valaki kiválassza:
Őt válassza mindenképpen.

Egy mamácska meg is vette,
az erkélyre állította:
búsult is a fenyőfácska:
nem lesz mégsem karácsonyfa!

Aztán mégis elővették
díszítgették napról-napra:
csillagszórót, szaloncukrot
aggattak a kis gallyakra.

Került rá sok színes gyertya,
aranydió, papírangyal:
Ő hívta be a kisfiút,
csengő hangú kis haranggal.

Lobogtak a színes gyertyák,
csillagszórók gyúltak sorra:
így lett a kis fenyőfából
örömhozó karácsonyfa.