Császár Ferenc: Az irlandi pór

Vannak mezőid, rajtok dús kalászok,
Aranyt sugárzók a nap fényiben:
Van tengered, hon! vannak réviben
Kincses naszádok, s rongyos, víg halászok.

Erdőid áldvák vaddal: úrvadászok
Járnak mulatni bennök széltiben:
Van drága érced a hegy mélyiben,
És városidban pompás, úri házak.

Ég, mennyi áldás!...S im gyümölcs, halak,
Szép istenadta gabna, érc s vadak
Közt egyre küzd a pór üres hasával…

Ó volna földje, bár arasznyi csak,
És rajta kunyhó – biztos békelak:
Mondná, megáldtál, jó Isten! hazával.