Szemere Miklós: Önzés

Összejött a két kárvallott barát:
Péter – tűz által, árvíz által – Pál:
„Házam elégett!” – szólt Péter, - s amaz
„Harminc boglyámat vitte el az ár!”
„Mondom, a – házam!” – „ az ár tönkretett”
Csupán magára gondol Péter, - Pál: -
Kezdettől óta e kerek világ
Ily Péterekből s Pálokból áll!

A szolgalegény Bandival – gyürüt
Vált Kató, - félig szerelmes bele, -
Dúsabb kérő jött: Kondor, a juhász,
S újjára ennek száll Kató jegye, -
De telkes gazda miatt, ezzel is
Szakit, habár Boncs gazda nagy iszák: -
Mióta földre süt a nap, ilyen
Leányokból áll a kerek világ!

Lagzit ül Lebbencs a szép Pannival,
Lebbencs, a helység legdúsabb fia,
S a legdolgosabb, a legjobb leány:
A menyasszony a Lebbencs Pannija:
Pannit szólják meg a lyányos, irigy
Anyák, - Lebbencset, a fias apák: -
Ily apákból, és ily anyákból áll
Mióta fönnáll, e kerek világ.

Nyolc évtől óta huszár: Bogodi,
Volt szántóföldje vagy három darab,
Földét szomszédi jobb- és balfelől,
Elszántogatták e nyolc év alatt. -
Amire hazakerült: volt, - de nincs!
Mint elfoglalták a gonosz komák!
Ily szomszédokból, ily komákból áll,
Kezdettől óta e kerek világ!

Lúdtollam mi most? hegedűvonó!
Hegedűszóban szép mesét jelent!
Egyaránt önző az emberfia,
Akár itt alant, akár odafent.
Palota szülje vagy szalmás födél,
Az ember mind egyforma mákvirág!
Ilyen volt mindig, és ilyen marad,
Amig csak meglesz e kerek világ!