2014. január 19., vasárnap

Császár Ferenc: Őszi est


Őszi szellő jár fölötted,
Falum szép határa,
Örömimnek, bánatimnak
Kedves, hű tanyája!
Elrabolja ékességed -
De én nem hagylak el téged,
Falum szép határa!

Itt maradok, veled leszek
A borús napokban:
Megvonúlva kedvesimmel
Takaros lakomban,
S onnan nézem pusztulásod,
Lassu, csöndes haldoklásod -
Falum szép határa!

Halmaid zöld koronája
Máris hull zörögve,
Ragyogása, mint kedvemé,
Eltűn – tán örökre!
S a lombjától fosztott liget
Árnyában nem énekelget
A komoly madárka.

Völgyeidnek ékes arca
Hervadásnak indul:
S a patak, mely csörögve folyt,
Mindinkább elnémul:
A virágok tarka népe
Mezeidtől bucsut véve,
Rég a sírba szálla!

Csak a pásztortüzek égnek
Amott a hegytőben,
Búsan nyög a furulyahang
Szét az esti ködben,
Közbe szól a kolomp olykor,
Vagy a hosszú, vastag ostor
Tompa durranása.

Majd az éj is kiteríti
Fekete palástját,
Melyen egy-egy fényes csillag
Lopva nézdegél át,
S csend borúl szét a vidékre,
Mintha immár nem is élne
Senki itt e földön!

De a szobámban ég a mécses
Pislogó világa,
Kandallómban a parázsnak
Fel-fellobban lángja,
S én a multakon tünődve,
Oda nézek a jövőbe -
Nagyokat sóhajtva.

Búsan nézek a jövőbe,
Mely kietlen és vad:
Mikép őszi hervadáskor
Koronátlan halmad:
Míg erőt vesz majd az álom
megnehezűlt két pillámon,
S álmodom – vidáman!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5