Ismét csak üldöz a régi talány:
Ki jön ott szembe? – Én magam talán?
Ki jön ott szembe? – Én magam talán?
Bokrok aljából, szétfolynak a köd-alakok,
Közöttük oly szörnyen elhagyva vagyok.
Közöttük oly szörnyen elhagyva vagyok.
Mindegyik lelkem egy szétkapott része,
Csak meg ne lássanak, ne vegyenek észre!
Csak meg ne lássanak, ne vegyenek észre!
Hogy vergődik, röpked a széttépett lélek!
De hisz’ voltam, leszek, hisz’ érzem, hogy élek.
De hisz’ voltam, leszek, hisz’ érzem, hogy élek.
Megálljatok!! nem – elsuhan előlem -
Feltűnik a hold egy fényes felhőben.
Feltűnik a hold egy fényes felhőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése