Dsida Jenő: A rózsák

Éjfél felé jár.
Künnt ordító szél szárnyán
kavarog a hó,
lent elterül hullámzó takaró,
s a csörömpölő cégértáblák
átkozva szidják a cudar időt.

…Bent, kicsi hideg cellában,
szomoru-arcu Mária kép előtt
imádkozik a páter.

A képkereten összefogózkodva
elhervadt rózsák koszoruja csügg le,
meg-meglibben a befütyülő széltől, -
s az Isten anyja jóságos szép arcát
idegen, tulvilági
bánat szinekkel fátyolozza át.

Csend. Imádkozik a barát:

- Jó kis fiu volt,
szeretett Téged!
ne vedd el tőlünk,
mert szép az élet!

Ragyogó szemmel
nézett a harcra,
s mindig piros volt
mosolygott arca…

Most szomoru szegényke,
most nem örül,
most hervadt és beteg,
mint a rózsák a szent képed körül, -
de most is hiszi még,
hogy a Te szived mindig könyörül. –

Mert rózsa volt ő:
Isten ecsete volt festékbe mártva,
ő végezte a szinkeverést -
mert rózsa volt ő:
mámor illatu, kacagósan édes,
remegő csókos, tavaszi és hamvas.

Most ő érette imádkozom én:
hallgass meg, hallgass!
Nézzél le szépen beteg kis fiadra,
nagy szenvedését megkönnyezve lásd,
s adjál a Te
szép földi rózsáidnak
tavaszt, meleget, hitet, gyógyulást.

- - - - - - - - - -

Éjfél után van.
Künnt ordító szél szárnyán
kavarog a hó,
lent elterül hullámzó takaró
s a csörömpölő cégértáblák
átkozva szidják a cudar időt.

Kicsi házikó patyolat kis ágyán
lázálmos-harcu beteg kis fiu
s fel-felijedve hallgatózik,
míg a szél odakünt
üvöltve, süvöltve, sikoltva fú.

- Anyám, vizet! – felnyöszörög -
és szerteszét
tapasztja tágranyilt
két fekete szemét.

Anyuska, jer ide!
Nézd, olyan régen nem zokogtam
s most sirni kell,
hát hadd sirjak neked!
Anyuska, tudod, hogy én meghalok?
és ugy félek, ha nem vagyok veled!

Úgy, úgy csak simogass!
Ugy-e, hogy szeret engem a jó Isten,
amint te is szeretsz,

pedig meg nem érdemlem,
mert rossz kis fiu voltam:
megbántottalak sokszor, - nem akartam,
s most nagyon bánom, látod…
Ugy-e, hogy nem haragszol,
ugy-e, hogy megbocsátod?

Multkor a kamarából
-olyan merőn az arcom miért nézed? -
multkor a kamarából
elvettem én egy ici-pici mézet,
pedig Te nem engedted azt nekem.
Ez volt azóta legnagyobbik gondom…
Most már meghalok, nem baj, ha elmondom.