Giosué Carducci: Az ökör

Jámbor ökör, szeretlek én! szivembe
lágyan lopsz békét, serkentsz friss erőre.
Mint ércszobor, oly ünnepélyes, enyhe
pillantást vetsz a termő, tág mezőre.

A fürge ember jármát türelembe’
hordozod, lomhán mendegélsz előre:
csak mozogasson, bökdössön – te renyhe
szemforgatással szólsz, ha értsz belőle.

Elbődülsz. Az ég – széles és setétes
nedves orrlyukad amíg gőzölög -
vig himnuszokkal lesz telisteli.

S álmos szemed zöldjének zordul édes
fényén békésen, tágan tükrözöd,
ami a sík zöld csöndjén isteni.

/Ford.: Rónai Mihály András/